Részlet az írásból:

A kulturális örökség és ezen belül az épített örökség mindig jelen van. Csak azt kell meghatározni, hogy mit tekintünk értéknek és miért éppen azt. Ha már tudjuk mit tartunk értéknek, azt is tudjuk, hogy mit kell védeni. Nehezebb a válasz a hogyanra. Ma már senki nem akar sárból épült putriban lakni, füstös konyhában, nyílt tűzön főzni és gémeskútból húzni a vizet mosdáshoz, tehát nyilván egy középkori falú, legfeljebb turisztikai látványosság lehet. Ellenben hagyományos falukép és helyi kultúra megőrizhető ott, ahol az még fellelhető. A kulturális hagyományok megőrzése, esetleg felélesztése okán nem lehet pusztán egy skanzen ország létrehozni. Hollókőn az elmélyült és tudatos hagyományőrzés néhány évtized alatt megélhetést, megtartóerőt és erősödő közösségi önérzetet, büszkeséget hozott létre. A hagyományok megtartásának nem ez az egyetlen módja, bár a célja éppen ez kell, hogy legyen. Nem elég az értékek felkutatása, lajstromba vétele és az eszközök kiállítása. Az sem elég, ha ezeket hosszasan elemezzük, értékeljük, kutathatóvá tesszük. Az érték, saját korában sokszor csak a mindennapok része és attól hogy volt, tudunk róla és az érdeklődők számára megnézhető, alig több mint egy álom, mint egy mese, amit bábszínházban megnézhetünk. A felkutatott értékek napjaink igényeihez illesztése, a napi életbe integrálása, és az ehhez szükséges újraértelmezése - ha úgy tetszik a kultúra folyamatosságának megteremtése nélkül - a kutatómunka csak úri passzió, minden értelem és felelősség nélkül. Amit ma archaikus kultúrának nevezünk, az majd négyezer éven keresztül fenn tudott maradni. A gyökerei még Babilóniába nyúlnak vissza, majd a görögök, rónaiak, később az európai, végül az amerikai építészeti stílusok újra és újra felfedezték. Fennmaradásának oka, nem csak a jó dokumentáltság, a mélyreható kutatómunka, hanem az értékek értelmezése és újragondolása, tehát a folyamatosság fenntartása is. Nem tűnik eretnekségnek, hogy az az ornamentika, építészeti elem, ami régen egy templom bejáratát jelölte ki, később középületeket, majd akár felhőkarcolókat díszít. A műemlékvédelem fontos és nélkülözhetetlen része az épített örökség védelmének, de csak azt a szegmensét képes megóvni, ahol az értékek még jól láthatók, és eredeti állapotukban megőrizhetők. Ezért a műemlék védelem inkább csak konzerválja a hagyományokat, de az értékek védelmének ennél sokkal szélesebbnek kell lennie. Olyan módszert kell kidolgozni, ami a hagyomány tisztelete mellett teret ad a megújulásnak, lehetőleg úgy, hogy az egyén, vagy család mellett a település közösségi érdekeit is szolgálja, a kettőt nem szembeállítva...