Részlet az írásból:

Gondolom, mindenki tudja, hogy az EKF előkészítési szakasza milyen méltatlan allűrökkel volt tele, ami miatt a pályázat elnyerését követően is sokáig bizonytalan volt, hogy a kimenetele szégyenfolt, vagy piros pont lesz a város és az ország nemzetközi címkéjén. Még 2009-ben is rémisztő híreket lehetett folyamatosan hallani, és mégis úgy látom, hogy azon ritka események egyike az országban, amikor az utolsó pillanatban, nagyjából a helyére kerültek a lényegesebb dolgok, és a végeredmény okán a résztvevők nagy részének meg jár a vállon veregetés, mind materiális mind szellemi téren az EKF sikerként könyvelhető el. Az egyik külön piros pont a Kodály Központnak jár, amely merészen, mégis a kor építészeti felfogásával összhangban nem ragaszkodik a "ház" formájú épülethez. Látszik rajta, hogy a tervező csapat igyekezett emblematikus épületet létrehozni, ami nem is árt a városnak, hiszen nem igen épült az utóbbi évtizedekben olyan épület, amelynek erre esélye lett volna, noha akadt néhány olyan projekt, amelynek eredményére büszkék lehetünk. Nem gondolom, hogy a kultúrára szervezett intézmények koncentrációja hiba lenne, hiszen a "Múzeum utcánál" ez már jól működik. Viszont azt gondolom, hogy a terület koncepcionális előkészítése megért volna még egy kis erőfeszítést és főleg pénzt. Az igen bántó, hogy ott maradt a külvárosi bazársor hangulatú, benzinkúttal cifrázott tömb és a lepukkant Balokány, méltatlan kereteként a kultúrának. A félelmem az, hogy ez most már sokáig így is marad. Volt szerencsém a központot bejárni, még építés alatt és közvetlen átadás előtt is, láthattam, szinte mindent az épületen belül és kívül is, halhattam Keller Ferenc beszámolóját, amely végig kísérte az épületet, a tervezési alapötlet megszületésétől a befejezésig. Néhány gondolat, hogy mitől kaphatott ez az épület méltán, ennyi elismerést…